DÁVID-ELEK ILDIKÓ 

szakvizsgázott fejlesztőpedagógus,általános iskolai tanító, természetgyógyász - füladdiktológus-hallgató, orvosi (gyógy)masszőr, MRT-masszázstréner,  életmódtanácsadó

    HORVÁTHNÉ SZABÓ CSILLA

szakvizsgázott fejlesztő pedagógus, - általános iskolai tanító, lágy csontkovács, nyirok- és talpmasszőr, természetgyógyász - fülakupunktúrás addiktológus hallgató


- természetgyógyász/fülakupunktúrás addiktológus hallgató

PAP SZILVIA 

iparművész, személyiség- és kreativitásfejlesztő terapeuta, 

művészetterapeuta (Arte En Ti) 

A nem orvosi diplomához kötött, középfokú egészségügyi végzettséggel végezhető természetgyógyászati ágak a következők: akupresszúra, reflexológia, szemtréning, fitoterápia, komplementer mozgás és masszázs terápia, komplementer fizioterápia, kineziológia, detoxikáló akupunktúra szenvedélybetegek részére. Mindenki, aki orvosi, illetve nem orvosi diplomásként a rendszerben dolgozik, licensz vizsgával, illetve ÁNTSZ engedéllyel kell, hogy rendelkezzen. A vizsgák az egyetemeken illetve középfokú egészségügyi végzettségnél az ETI-ben történnek - amennyiben ezek az intézmények indítanak tanfolyamot.

Egyéni bánásmódot igénylő gyermekek fejlesztése - művészetterápiával és/vagy komplex fejlesztéssel (igény szerint változó helyszínen)

Egyéni bánásmódot igénylő gyermekek fejlesztése (komplex fejlesztés és/vagy művészetterápiával, igény szerint változó helyszínen) 

A játékszoba további részekre van felosztva. Ezek lehetnek például: beszélgetés, rajzolás, kuglizás, kirakós, torna, a végén pedig zárásként matricaosztás. A foglalkozás elsősorban a társas készségek fejlesztésére fókuszál. A játékszabályok betartása, az egymás után következés elfogadása, ezzel együtt a türelem kialakítása, valamint a kommunikáció, az egymásra odafigyelés mind mind a szociális interakciókat javítja. Emellett egyéni foglalkozásra is van lehetőség. Ezek többnyire a kirakós játékok, az összepárosítások, a sorrendbe rakások, ahol lehetőség nyílik az "egyszemélyes foglalkozásra", a saját tempójában. Elengedhetetlen a megfelelő motiváció elérése. Ennek érdekében  sok dicséret és jutalmazás történik, ha pedig netán valamit nem jól csinálnak, akkor sem büntetés, vagy szidalmazás a válasz, hanem türelmes, ámde szigorú visszaterelés a helyes irányba.

A "PECS"  képcserés kommunikációs rendszer. A PECS rendszer hat fázisra osztható:

0. fázis: mi az ami fontos neki?
Először is ezt a kérdést kell feltenni magunknak, hiszen ezzel lehet majd a gyermeket  motiválni. Keksz, kóla, drazsé, chips? Lehet bármi, a lényeg, hogy egyszerű legyen, kicsi és könnyen megvalósítható. Hiszen lehet, hogy a gyermek odavan a mozifilmekért, azonban nem kifizetődő minden egyes alkalommal jutalom gyanánt egy mozijeggyel előrukkolni.

1. fázis: fizikai csere.
A terapeuta először két választási lehetőséget ajánl fel. Kezében két kártya, az egyiken drazsé van, a másikon ropi. Felteszi a kérdést: mit kérsz? Ekkor pedig a gyerek választ egyet a két lehetőség közül. Ha ez megtörtént, a terapeuta felmutatja a kártyát és érthetően azt mondja: "Drazsét!" Végül átnyújtja a drazsét. A gyermek mögött egy másik terapeuta ül, aki segíti őt a mozgásban, ha szükséges  (neki nem szabad megszólalnia). A cél, hogy egy idő után a gyermek maga mondja ki, hogy mit szeretne.

2. fázis: egy dologgal való gyakorlás, amíg tökéletesen nem megy, utána lehet szélesíteni a választékot.

3. fázis: a kommunikációs tér  kiszélesítése (expandálása).
A dolognak távolról is működnie kell. A tárgy, illetve a kép is lehet távolabb, a távolság pedig folyamatosan nő, majd egy idő után egyre több embert is bevonnak a "játékba". A lényeg, hogy addig ne adjuk át a kívánt dolgot, amíg előtte meg nem kaptuk a kártyát.

4. fázis: Diszkrimináció.
Azaz pontosan ki kell tudnia választani, hogy mit akar. Ennek lényege, hogy képes legyen döntést hozni, hiszen valós tétje van annak, hogy melyik képet választja. Fontos, hogy attól még, hogy mi tudjuk, hogy Ő mit szeretne, azt a dolgot adjuk oda neki, ami a kártyán szerepel, különben soha nem kap valós visszacsatolást.

5. fázis: mondat struktúrák alkotása.
Ez lehet kérés, de lehet élmény, érzés megosztása is. Szintén kártyák segítségével történik. A kártyákat sorrendbe kell raknia, úgy hogy értelmes mondatot kapjon. Pl.: Kérek - egy - drazsét. És ki is kell mondania. Más példa: Milyen napod van ma? Én ma - vidám/mérges/fáradt - vagyok.

6. fázis: ez a végső fázis az, amikor már ténylegesen a verbális kommunikációra kell törekedni.
A gyereknek funkció szerint és spontán kell cselekednie, valamint meg kell tudni különböztetni a kérést és az élményt.

A szókártyák folyamatosan bővíthetők, egyre több és több szóval. Erre szükség is van, hiszen a gyerek egyre gyakorlottabbá válik és folyamatosan bővül a szókincse. Az idő előrehaladtával nem csak a kérhető tárgyak köre fog bővülni, hanem megjelennek az árnyaltabb érzelmek is (pl. büszkeség, féltékenység). A kártyák gyakorlatilag bárhová elvihetők és bárki számára érthetőek.

A végső cél, hogy ráébresszük a gyermeket a beszéd értelmére és hasznára.

"...HA MÉG NINCS MINDEN RENDBEN AZ ÉLETEDBEN -
AZ CSAK AZT JELENTI, HOGY MÉG VAN ELŐTTED ÚT, AMIN VÉGIG KELL MENNED."

Előfordul, hogy egy ismeretlen embertől több figyelmet és megbecsülést kapsz, mint azoktól, akik elvileg közel állnak hozzád... Ettől nem elkeseredni kell, hanem örülni, hogy igenis, VAN támogatód! 

© UNITATIS Személyközpontú Oktató/Tanácsadó, Művészeti és Fejlesztő Műhely  (Miskolc-Tapolcafürdő)
Az oldalt a Webnode működteti Sütik
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el